Bacskai Dorottya természetfotós a Hanságban, fényes nappal, aranysakálokat fényképezett. Élménybeszámolót írt a megfigyeléseiről:

Már régóta érdekelt a fotózás, de a legelső fényképezőmet csak az idei év elején vettem meg. Hamar kiderült, hogy nagyon jó döntés volt, ugyanis alig van olyan nap egy héten, amikor nem a természetet járom a fényképezőgéppel. Különösen szerencsés vagyok, ugyanis a páromat is a közös hobbi kapcsán ismertem meg, általa pedig – egy számomra eddig ismeretlen hely – a Hanság titkaiba nyerhetek bepillantást.

Egy októberi kora reggelen, a közös kirándulásunk alkalmával – amikor is épp vadetetésből indultunk tovább kocsival – a távolban lévő szalmabálákon apró foltra lettünk figyelmesek. Távcsőbe nézve hamar kiderült, egy aranysakál fürdőzik a felkelő nap sugaraiban.

Kiszálltunk és a kocsi ajtaját nagyon óvatosan becsukva, álcaruhában, halkan elindultunk feléjük. Valamelyest szerencsénk volt, ugyanis egy szakaszon bokrok, cserjék takarásában tudtunk közelebb férkőzni hozzájuk, mígnem el nem értünk egy kiugró részhez, ahonnan nem tudtunk már egyenesen tovább menni. Ellenben mellettünk néhány méterre egy másik szalmabála feküdt, így nagyon óvatosan, annak takarásába kerültünk. Szerencsére a szél is épp megfelelő volt, semmiképp sem kaphatott szagot a sakál.

Ahogy fotózni kezdtem a bála mögül a sakált, balról a bokrok takarásából egy másik sakál érkezett társához. Valószínűleg testvérek lehettek, bár valamennyi méretbeli különbség azért volt köztük, a fogakból tippelve pedig fiatal példányokról volt szó.

Igyekeztem nagyon sok képet készíteni róluk, amiből tudok majd válogatni, ezek közül három lett igazán kedves számomra. A sakálok körülbelül 50 méterre lehettek tőlünk.

Talán egyikük elkezdte sejteni, hogy figyelik őt, de egy darabig nem különösebben érdekelte. Mindenképp szerettünk volna közelebb férkőzni hozzájuk, de egyik pillanatban felálltak, és beljebb sétáltak a bokros takarásba. Sajnos ez van, „nincs mindennap karácsony”. Mindenesetre hatalmas élmény volt nekem, életemben először tudtam sakálokat ilyen közelről fotózni.

Tisztában vagyok azzal, hogy vadászati körökben a sakálnak nincs jó híre. Képeimmel nem célom megítélni, hogy egy állat „jó” vagy „rossz”, nálam ilyen jelzők nem léteznek. Pusztán az állatvilág és a természet szépségéért fotózom, és ezt szeretném minél több emberrel megosztani.

Írta és fényképezte: Bacskai Dorottya

Bacskai Dorottya természetfotós oldala itt érhető el