Minden évben kétszer, ősszel és tavasszal évszakünnepet tartanak Győrsövényházon a Vadrózsa Waldorf Általános Iskolában. Ezeken az alkalmakon a szülőknek lehetőségük van bepillantani az osztályokban folyó munkába. Ősszel az elsősök még csak nézők, izgatottan várják, hogy láthassák a nagyok bemutatóit. Tavaszra ők is igazi iskolásokká válnak, s akkor már bátran színpadra lépnek.

Az első két osztály tanítójával együtt, körben állva versel, énekel, furulyázik, játszik a színpadon is - ahogyan az az osztályteremben is történik a különböző órákon. Harmadik osztálytól a tanárok kilépnek a körből, s a gyerekek önállóan mutatják be, amivel hetek óta foglalkoznak az órákon. A kicsiknek is mindig izgalmas látni, mit csinálnak a nagyok; a nagyok pedig többnyire derűs nosztalgiával emlékeznek a kicsik láttán arra az időre, amikor ők voltak elsősök, másodikosok, harmadikosok stb.

Az iskola erdőszéli színpadát mindig szépen feldíszítik ilyenkor, ezzel is jelezve, hogy bár a mindennapi iskolai tanulásból láthatók részletek, mégis ünnepi alkalomra gyűlnek össze. A waldorf iskola nyolc évének ívét láthatja itt a közönség: hogyan nőnek a kis aranyos elsősök a különböző tantárgyak révén önbizalommal teli, bátor, sok mindenben ügyes nyolcadikosokká. Az évről évre megrendezett ünnepek által egyúttal rálátni az egész vadrózsás közösségre, ahol szülők, tanárok együtt örülnek az összes gyereknek.
S hogy, hogy nem, az ég is mindig velük örül, mert még soha nem mosta el az eső egyik évszakünnepüket sem, mindig a tavaszi vagy őszi napfény melengeti a nézőket.