Nagyon szerencsés vagyok, mert egy nagymamám még él, és nemcsak él, hanem nagyon aktív is, napi szinten süt-főz. Éppen ezért akárhányszor nála járok, egyrészt pár kilóval nehezebben indulok haza, másrészt olyan főzési ötletekkel gazdagodom, amikkel sokkal praktikusabbá tehetem a háztartásvezetést. A nagymamám ugyanis évtizedek óta minden nap főz, ebben és a nagyszabású ünnepi lakomákban is óriási tapasztalata van. Most megosztok veletek néhány olyan tippet, amit tőle, a másik nagymamámtól és anyukámtól tanultam. Tóth Flóra írása a WMN portálon.

Úgy rakd el, ahogy fel fogod használni
A nagymamám nekünk és a család többi tagjának is rendszeresen küld nagyjából egy hétre való finomságcsomagokat, szóval óriási rutinja van csomagolásban. Amellett, hogy számára evidencia, hogy a befőttesüvegeket, különböző műanyag dobozokat (például a tejfölös doboz) újrahasznosítja, már a csomagolásnál porcióz. Tehát amikor tudja, hogy megyünk, akkor nem egy nagy edénybe pakolja el a lányaim kedvencét (galuska és „szaftos husi”), hanem rögtön készít egy porciót nekünk és egyet magának. És ugyanígy jár el a sütikkel és mindennel.

Ami pedig nem fogy el, kisebb adagokban kerül be a fagyasztóba, így a kiolvasztás is egyszerű lesz később.

Neki köszönhetően mostanában én is kis adagokban fagyasztok tésztaszószokat például, amiket aztán pár perc alatt ki tudok olvasztani, ha későn érünk haza.

Bónusz ötlet a nagymamámtól, kifejezetten finnyás gyerekek, unokák, dédunokák miatt: ha van, aki nem szereti a hagymadarabkákat a levesben, raguban, tésztában, akkor érdemes pirítás után egy teáskanál szódabikarbónát szórni a hagymára. Nem lesz semmilyen plusz íze, viszont a kis hagymakockák feloldódnak tőle, így a finom ízük ott lesz, de a nyomukat nem látjuk az ételben.

Sült hús: ma meleg étel, holnap a felvágottat helyettesíti
A maradék sült húst nemcsak újramelegítve, ugyanolyan formában lehet újra felhasználni, hanem kenyér, kifli mellé vékonyra szelve, felvágottként is. A nagymamám is nagy zöldségfogyasztó, úgyhogy nála paprika és paradicsom is kerül a házi „felvágott” mellé, és ez a kedvenc lakomáim között van. Annyira, hogy már én is alkalmazom ezt mindenféle maradék hússal, és a gyerekeimet is rászoktattam. Az pedig csak extra, hogy valószínűleg jóval kevesebb adalékanyagot tartalmaz, mint a bolti felvágottak.

Bónusz ötlet, amit a nagymamám és én is egymástól függetlenül űzünk: Ha túl sok ételt készítettél, ajándékozd el. A gyerekeimnek is mindig mondom, hogy ha túl sok a gyümölcs vagy bármi uzsonnára, inkább osztogassák el, minthogy félig megerjedve kerüljön elő két nappal később a táskájukból. És itt nem kell nagy ételosztási akciókra gondolni: ha van 1-2 plusz adag valamiből, ami nem fog elfogyni, akkor át lehet vele kopogni a szomszédba, a nagymamám ezt napi szinten csinálja. És nemcsak a pazarlást úszod meg vele, de a szomszédok kedvence is leszel.

Ha fölösleges krumplid van, csinálj belőle pogácsát
A másik nagymamám örök mentése volt a krumplis pogácsa. A tepsis sült krumplit, a krumplipürét, de még az olajban sült hasábburgonyát is belevarázsolta valahogy egy jó pogácsatésztába.

Minden húsból lehet ragu
Mivel a testvéreimmel a bolognai szószos tészta volt a kedvencünk, a nagymamám bármiből képes volt összedobni egy bolognaiszerűséget (azt hagyjuk, hogy mennyi köze volt az igazi olasz ragus tésztához), akár maradék csirkéből vagy bármilyen húsból. És igazából a paradicsomszószban nem érződött annyira, hogy pontosan milyen húsféle van a raguban, szóval mi elégedettek voltunk.

Ha már végképp nem tudsz vele mit tenni, süsd bele tésztába
Anyukám tuti módszere volt a vajas-leveles tészta, mint maradékmentő jolly joker: a húsvéti sonka, a nem annyira fogyó gombapörkölt, a zöldséges húsragú – mind tökéletes péksüteményalappá tudott változni, amit aztán elcsomagolt nekünk uzsonnára.

Sőt, képes volt nagy sült húsokat ledarálni húsdarálón (még az aprítógép előtti időkben), hogy kis vajas-leveles párnácska tölteléket csináljon belőlük. Én azért eddig nem megyek el, de tettem már csirkepaprikást is tésztabundába.

A tudatos tervezés mindig segít
A nagymamám nemcsak a napi főzéseit tervezi meg, hanem profin tartósít: lekvárok, savanyúságok állnak nála, várva arra az időszakra, amikor nincs annyi friss zöldség és gyümölcs (vagy arra a nyári napra, amikor a gyerekeim lekváros palacsintát szeretnének). Ez a tudatosság belőlem még hiányzik, kísérletezem lekvárokkal, fermentálással, de csak ad hoc módon, egyáltalán nem alaposan megtervezve, hogy mikor mit érdemes befőzni.