Hogyan válik arborétummá egy kert? És mit jelent az, hogy „biohalál nem létezik”? Androsovits Petra, a Csodás kertem blog írója indította el Magyarországon a fenntartható kertek versenyét, amelyből kizárta az angol pázsitot, és azt is, ha valaki kertészt fogadott az ültetésre, gondozásra. Szerinte a fenntartható kert nem pénz kérdése, hanem szemléletmódé: alázat, türelem és tanulás a kulcsa. Tapasztalatairól és tanácsairól Sándor Anna kérdezte a wmn.hu portálon.

„Fenntartható kertet kialakítani kicsit olyan, mint a gyereknevelés. A kezdeti időkben nyilván ott kell lenni segítőként, de aztán nincs folyamatos felügyelet alatt, tehát nem kell állandóan öntöznöm, nem kell vegyszereket használnom, nem kell folyamatosan metszenem, ellátnom tápanyaggal. A fenntarthatóság röviden megfogalmazva számomra azt jelenti, hogy a kert nélkülem is él és élni fog”– mondja Androsovits Petra, a Fenntartható kertek verseny elindítója és a Csodás kertem magánarborétum tulajdonosa.

Mindjárt az elején szögezzük le, hogy ebben a cikkben alapvetően a díszkertekről lesz szó, nem a haszonkertekről. Arról, hogy milyen a jó kert, általában megoszlanak a vélemények: sokaknak stílus, másoknak pénztárca, megint másoknak ráérés függvénye. Ha viszont figyelembe vesszük a klímaváltozás hatásait és a biológiai egyensúlyt sem akarjuk még jobban felborítani, érdemes valóban természetes kertet kialakítanunk. Hogy ez mit jelent?

Kezdjük azzal, hogy különbséget teszünk ökológiai fenntarthatóság és gondozhatóság között.

„Még pár éve is összekeverték a kettőt a szakmában. Fenntarthatóként reklámozták az olyan technológiai megoldásokat, amelyek leegyszerűsítik a kerti munkát: hogy a robotfűnyíró, a kavicstenger, a csepegtető öntözés majd megoldja helyettünk. Ez viszont valójában a gondozhatóságról szól – és a jómódról. Csakhogy a jó kert nem attól függ, hogy mennyi pénzed van.”

Ismerd meg a kertedet!
Ahogyan azt Petra és a fenntarthatósággal foglalkozó szakemberek is hangsúlyozzák, a legelső lépés mindig az, hogy megismerjük a saját kertünket – hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy mit és hova ültetünk. Ilyesmikre kell választ találnunk:

Milyen a talaj kémhatása? Milyen a föld? Kötött, homokos?

Milyen a telek tájolása? Hova süt sokat a nap? Hol vannak az árnyékos, esetleg fagyzugos részek?

Mennyi eső esik felénk? Milyen a talaj vízháztartása?

Milyen a széljárás?

Milyen növényeket örököltünk az előző tulajtól?

+1: Tanulj a profiktól: erre nem elég a Facebook, hasznos könyveket is kell találnunk

Az sem mindegy, milyen régióban élünk, hiszen ha belegondolunk (vagy felidézzük a tanulmányainkat), logikus, hogy más növények érzik jól magukat az Alföldön, mint a Mátrában. Ráadásul az átlag faiskolák és kertészetek kissé egyhangú kínálata mellett némi utánajárással a mai napig találunk olyanokat, amelyek a tájegységek őshonos növényeivel foglalkoznak, azokat lehet beszerezni tőlük. „Akkora a változatosság, a gazdagság, hogy lehetne mindenkinek másmilyen kertje. Ehelyett másolunk, trendeket követünk – a divatok miatt pedig néha akár egész kerteket kidobunk.Ezért fogynak szerintem a nagy fák: jön az új lakó, és letarol mindent.”

Tanácsok a fenntartható kerthez
Amikor egy kert egyhangú, mert ugyanazt a sövényt meg pár növényfajtát ültetjük, amelyet mindenki más is; amikor a növényeket folyamatosan tutujgatni (tápozni, permetezni stb.) kell, különben megbetegednek, tönkremennek, amikor vegyszerezzük és az egyre forróbb nyarakon is locsoljuk a brit klímára való gyepet, akkor tulajdonképpen megerőszakoljuk a természetet – pedig a szövetségesünkké is tehetnénk. Az utóbbiról szól a fenntarthatóság, ahol megismerjük a talaj, a növények, az állatok és más élőlények komplex működését, és erre a tudásra építve tervezünk, ültetünk.

„Minden a megelőzéssel kezdődik. Azzal, hogy ismered a kerted tulajdonságait, aztán ezek szerint választod a növényeket. Rezisztens növényeket ültetsz, amelyeket eleve kevésbé támadnak meg betegségek, kártevők. A talajra sem úgy kell odafigyelni, hogy agyba-főbe tápozod, hiszen attól gyengék lesznek a növény szövetei.”

Minél nagyobb az eltérés a növény igényei és a kert adottságai között, annál több energia kell az életben maradásukhoz.

A fenntarthatóságnál sokan hangsúlyozzák a vegyszermentességet, ezek biológiai szerekkel való kiváltását. „Marie-Luise Kreuter írja a Biokert című könyvében, hogy biohalál nem létezik. Tehát teljesen mindegy, hogy te bioszerrel ölöd meg a kártevőket. Ha invázió van, manuálisan gyéríteni lehet, de nem cél a steril kert, amiben nincs egy tetű sem, mert akkor nincs katica és fátyolka sem. Hasonló a helyzet a gazokkal is. A ragadós galaj vagy a csalán például tápnövénye különböző hernyóknak.Nem elég, hogy elülteted a nyári orgonát, amire majd mennek a pillangók, hiszen azoknak hernyóként is enniük kell.”

A biológiai sokféleség és egyensúly felé érdemes tehát törekedni, amelyhez sok türelem és alázat kell. Így viszont a kert önismereti úttá is válik. „Ne félj a kudarctól, tanulni tudsz belőle. Az is fontos, hogy örülj annak a pillanatnak, ahol éppen tartasz, hiszen a kert folyamatosan alakul. Hatással vagyunk a környezetünkre, változik a klíma, előfordul, hogy újra kell értékelnünk az eddigi munkánkat és újra kell indítani az egészet. A változást tehát tudni kell elfogadni és követni is.”

További részletek a cikkben