A kevesebb több
Gyerekkorában a legtöbb szülő hasonló oktatási rendszerben vett részt, a túlterheltség legalább ilyen mértékben volt jelen, és ezek a szülők – azaz mi – tehetetlenségükben vagy éppen elkeseredettségükben hajlamosak azt szajkózni, hogy „ha mi is kibírtuk, akkor ő is ki fogja bírni”.

Ugyanakkor mind a pedagógiai, mind pedig a pszichológiai kutatások azt igazolják, hogy az oktatással töltött mennyiségileg több idő nem vezet egyenesen a jobb teljesítményhez. Sőt, éppen az ellenkezője igaz: ha csökken a tanórák száma, az valójában növeli a tanulói eredményességet.

A kevesebb tanóra mellett több lesz a gyereknek a szabadideje, amit arra is fordíthat, hogy az őt érdeklő kérdésekkel, tevékenységekkel foglalkozzon. Ha erre van ideje, akkor egyrészt sikerélményhez juthat, másrészt sokkal kiegyensúlyozottabb lesz, hiszen van ideje azt is csinálni, ami valójában érdekli őt, amit valójában szeret.

Egy átlagos iskola nincsen felkészülve arra, hogy minden tanuló érdeklődését maximálisan kielégítse és teret adjon a kiemelkedő képességek kibontakoztatásának, miközben felzárkóztatja azokat, akik lemaradtak. Éppen ezért ha kevesebb időt tölt az intézményben a gyerek, és többet az általa kedvelt tevékenységgel, az hatással lesz az iskolai motivációjára is.

A fáradtság is vezethet szorongáshoz
Igencsak meglepődünk, ha végiggondoljuk, mennyi ideje marad pihenni, aludni egy mai általános vagy középiskolás diáknak. Csak számoljuk össze, hogy a kötelezően iskolában töltött időn kívül milyen feladatai vannak (szakkör, különórák, sportfoglalkozások, iskolai teendők, bármiféle házimunka, családi programok stb.), ez összesen hány óra, és mindezek mellett mikor kerül este ágyba.

Ha egy gyerek nem tud eleget pihenni, akkor azon túl, hogy fáradt lesz, hatással lesz mindez a teljesítményére, az pedig közvetve a mentális állapotára. Fáradtan nem lehet olyan jól koncentrálni, nehezíti a tanulást, ami kudarchoz, ezen keresztül pedig szorongáshoz vezethet. Mert nincs elegendő ideje arra, ami igazán kikapcsolná, amiből töltekezni tudna.

Hogyan tudunk a gyerekünknek segíteni?
Támogassuk a döntéseiben, és bízzunk is abban, hogy képes dönteni!
Támogassuk az önálló gondolkodást és véleménynyilvánítást!
Ha nem találja meg az érdeklődését az iskolán belül, támogassuk őt az azon kívüli tevékenységekben!
Engedjük, hogy sok mindent kipróbáljon!
Legyünk mellette, ha szükségét érzi!
Ne támasszunk irreális elvárásokat irányába sem a tanulás, sem a szabadideje terhére!
Fogadjuk el, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan elképzeltük!

Ha nem elég „szorgalmas”
Máshogyan hangzik, hogy egy tanuló nem elég motivált valamiben – ugyanis ebben az esetben a körülötte lévő rendszer felelőssége is megmutatkozik; jelen esetben a pedagógusé, az oktatási módszeré, az oktatási intézményé, és a családé egyaránt. Az iskolában a gyerekek gyakran unatkoznak, mert olyan dolgokról tanulnak, ami nem feltétlenül érdekli őket.

A tananyag összetétele és a módszer, ahogyan azt oktatják, nem sokat változott az elmúlt évtizedekben, miközben a gyerekek sokat változtak.

Intő jelek
Ismerjük meg pontosan, hogy milyen elfoglaltságai vannak, és ha szükséges, beszéljünk arról, min és milyen mértékben tud változtatni.
Vegyük komolyan, ha a gyerekünk arra panaszkodik, hogy fáradt, hogy fáj valamije.
Lássuk meg azt is, ha megváltozott a hangulata, ha többször lehangolt, rosszkedvű.
Intő jel lehet, ha hanyagolja a barátait és senkivel nem akar kommunikálni, még a szobájából sem dugja ki az orrát.

Mit tartsunk szülőként szem előtt?
A kiegyensúlyozott, elfogadó családi légkör segíteni fogja őket a nehézségekkel való megküzdésben, és abban, hogy bátran kipróbálják önmagukat új helyzetekben. Hogy merjenek gondolkodni, kiállni önmagukért és változtatni azon, amiben nem érzik jól magukat.

A nyitottság és őszinteség, a hiteles szülői attitűd pedig olyan érzelmi biztonságot teremt a gyerekek számára, amiben azt érezhetik, hogy elfogadják őket, hogy szabad bármiről beszélniük, mert a szeretet nem a teljesítmény függvénye.

Nem ér annyit egyetlen jó érdemjegy, egyetlen kitűnő bizonyítvány sem, hogy a gyerekünk rosszul érezze magát a bőrében. Abban ugyanis, hogy egészséges, kiegyensúlyozott felnőtt legyen belőle, az iskolai teljesítményen túl számtalan más tényezőnek is szerepe van.