A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) felhívja a figyelmet arra, hogy a szaporodási és vegetációs időszakban végzett fa- és bokroskivágások súlyos természetvédelmi kockázatot jelentenek! Ez, az elmúlt években sajnálatos módon általánossá váló gyakorlat nemcsak igazolhatatlan, de a természetvédelmi, az állatvédelmi és az erdőtörvényt is sérti, ugyanis védett állatfajok, köztük gerincesek tömeges elüldözését és akár sérülését, pusztulását okozza.

Nem a teljes kivágás az egyetlen megoldáss!

Egy fa teljes eltüntetésének szinte mindig lehet alternatívája, még akkor is, ha a klasszikus – és ezért gyakran bármiféle szakami megalapozottság nélkül, szinte automatikusan alkalmazott – élet- és balesetvédelem a hivatkozási ok.

Visszavágás
A veszélyesen magasra vagy terebélyesre nőtt fák vastag ágainak akár jelentős visszavágásával a kidőlés és az ágleszakadás veszélye úgy szüntethető meg, hogy:
• a fa megmarad;
• a vágáslapokból sarjadó vékony ágaknak köszönhetően továbbra is árnyékot ad;
• szaporodó-, pihenő- és táplálkozóhelyet biztosít az állatoknak.

Magas törzsmeghagyásos kivágás
Amennyiben az előző, koronamegtartásos megoldás bármely okból nem választható, alternatíva lehet a fa magas törzsmeghagyásos részbeni kivágása (akár a törzsmaradvány megtámasztásával), mellyel a balesetveszély úgy szüntethető meg, hogy:

- a lábon álló törzs évtizedekig lehetőséget kínál odúkészítésre és táplálékkeresésre a harkályoknak;
- a törzsre felfuttatható borostyán, melyben:
- fészkelni tudnak a madarak,
- télen is védett éjszakázóhelyet kínál a madaraknak,
- a tél végére beérő bogyói táplálékot jelentenek a madaraknak;
- a korhadó törzs tömegesen vonzza a védett és fokozottan védett, látványos farontó rovarokat, cincéreket, szarvas- és orrszarvúbogarakat, melyek megfigyelése (pihenőpadok kihelyezése) egyben programlehetőséget is kínál.

Emlékműjellegű megőrzés
Különösen a legnagyobb, leglátványosabb és legértékesebb famatuzsálemek kidőlése, kivágása esetén lehet megoldás a maradványok emlékműszerű megőrzése (elsősorban helyben, de akár máshova szállítva is), ahol:

- a korhadó törzs tömegesen vonzza a védett és fokozottan védett, látványos farontó rovarokat, cincéreket, szarvas- és orrszarvúbogarakat, valamint a lárvákra vadászó harkályfajokat;
- a törzs és a környező nyírt gyep élőhelykínálata több hangyafajt is a területre vonz, melyek táplálékot biztosítanak a hangyavadász-specialista, a lakott területeken is gyakori zöld küllőnek, továbbá a megtelepedését mesterséges odúkkal segíthető nyaktekercsnek;
- a famatuzsálem-emlékmű és az itt élő, ide látogató különleges állatvilág megfigyelése remek ökoturisztikai, óvodai nevelési, iskolai és szakköri foglalkozási lehetőségeket is jelent, melyet akár pihenőpadok kihelyezésével is lehet jelezni, segíteni.

Költési időszakban miért rossz?
A bokros, fás élőhelyekhez kötődő énekesmadaraink költési szezonja már márciusban megindul a fészeképítéssel, a tojások kiköltése és a fiókanevelés pedig április második felétől június elejéig tart. Ezt követően számos fajnak másodköltése is van június-júliusban. Természetesen a tavasz és a kora nyár más állatcsoportok és a növények számára is fontos szaporodási, virágzási időszak.

Ha indokolt, végezzék el a munkát télen!
A fás szárú növényzet, a fák és bokrok kivágása sok esetben és számos okból indokolt lehet a bel- és külterületeken egyaránt. A bel- és árvízkár megelőzését szolgáló csatorna- és hullámtértisztítás, az elektromos vezetékhálózat nyomvonalán túlnövő, vagy éppen az értékes gyepterületeket elfoglaló fás szárú vegetáció az emberi létesítmények funkcióját, illetve az élőhelyek fenntartását akadályozza, így önmagában ezen esetekben a fakivágások igénye nem kérdőjelezhető meg.A lényeg azonban az, hogy ez a munka, különösen tömeges nagyságrendben, jól tervezhető és ütemezhető az őszi-téli időszakra a bel- és külterületeken egyaránt.