Különbséget kell tenni a hosszabb időre szóló ingatlan-bérbeadás és a rövid távú, néhány vendégéjszakára szóló szolgáltatás között. Míg az egyiknél nem, a másiknál kötelező az adószám.

A lakáskiadás feltételeit nem árt szerződésben rögzíteni. A tartós ingatlan-bérbeadáshoz nem kell adószámot kiváltani, ha csak a bérbeadó nem választ valamilyen adószámhoz kötött gazdálkodási formát. Mivel a magánszemély általi, nem turisztikai célú bérbeadás mentes az áfa alól, a havi lakbérről számlát nem, de átvételi elismervényt ki kell állítani, de legalábbis nyomon követhetően jegyezni kell a tulajdonos bevételét.

A bérbeadásból származó jövedelmet a bevételből két módon lehet megállapítani. Az egyik lehetőség a tételes költségelszámolás, amikor a bevételt, a jövedelem kiszámításánál csökkentik az igazolt költségek (közüzemi számlák, felújítási költségek) és az értékcsökkenés. A másik lehetőség, hogy a teljes bevételből 10 százalék költséghányad levonásával állapítja meg jövedelmét a bérbeadó. A jövedelem után negyedévenként adóelőleget kell fizetni, és az éves adóbevallásban önálló tevékenységből származó jövedelemként kell feltüntetni. Az adó mértéke 16 százalék, az egészségügyi hozzájárulás pedig egymillió forint jövedelem felett 14 százalék.

Más a helyzet a turisztikai jellegű bérbeadásnál, ami az egyéb szálláshely-szolgáltatás kategóriába tartozik, üzletszerű gazdasági tevékenységet, rendszerint nem huzamos jellegű, pihenésre szolgáló szálláshelyet és ezzel összefüggő szolgáltatásokat jelent. Az ingatlantulajdonosok ebben az esetben többféle tevékenységi forma és adózási mód közül választhatnak, a legtöbben adószámos magánszemélyként adnak szállást a vendégeknek. A szálláshely-szolgáltatás az adott település jegyzőjének engedélyéhez kötött és csak adószámmal lehet végezni.