Már nyolcadik alkalommal rendezték meg, ezúttal Rábaszentandráson az öreg-öregfiúk focimeccset és baráti találkozót. Évek óta váltott helyszíneken találkoznak a Dél-Rábaköz településeinek ötven, hatvan, sőt hetvenéves régi futballistái. Bár a rendezvénnyel egyidőbenSzanyiban éremosztót rendeztek a bajnokcsapatnak, és Szilban falunap volt, de a régi sportbarátok újra összegyűltek, és nézőkből sem volt hiány..

A sok-sok ölelés, üdvözlés után megkezdődött a felkészülés a mérkőzésre, melyen a Rábaszentandrás-Szil és a Szany-Vág labdarúgói alkottak egy-egy csapatot. Az izgalom és a felkészülés a régi volt. Nagy hévvel vetették magukat a játékosok a mérkőzésbe. Az akarat a régi volt, de néha megmosolyogtatóra sikerült egy-egy mozdulat és védés. Ez azonban senkit nem zavart, mint az sem, ha néha a játékvezető tévedett. Sőt a szabálytalanság észlelése esetén maguk szakították meg a játékot, és adták át a labdát a ellenfélnek.

A mérkőzés a Szany-Vág csapatának 5:3-as győzelmével zárult. A gólokat Németh Ferenc 2, Németh László 2, Mészáros Béla, illetve Vadász Zoltán 2, Balázs Attila rúgták. A végén összeölelkezve, majd egymást átölelve vonultak le a mérkőzés játékosai.

A mezt nem öltő személyek szerencsésebbek voltak, mert ők már a mérkőzés alatt is csillapíthatták szomjukat. Varga Béla a házigazda jogán köszöntötte a megjelenteket. Már az előjelekből érezhető volt a profi szervezés, melyet a vacsora, italok és a rágni valók terítéke és mennyisége igazolt is.

Az elmúlt évtizedekből még felsejlő emlékek felelevenítése és fricskázások után elindult a nótaest, amelyet már csak ritkán lehet tapasztalni. A találkozó befejezése előtt Domonkos Zsolt bejelentette, hogy jövőre Szilban kerül sor a kilencedik találkozóra, és mindenkit szeretettel várnak.

Tóth Imre elmondta, hogy a mottónkat tovább folytatjuk, hogy „Egy életen át sportbarátok a szanyi, szili, vági és rábaszentandrási öregfiúk”. Sajnos azonban azt nem tudjuk garantálni, csak reméljük, hogy az idei találkozón itt lévők valamennyien együtt leszünk Szilban. Az idei rendezvényen már nem tudott jelen lenni valaki, egy igazi jó barátunk Varga László, aki a kezdetektől egyik találkozóról sem hiányzott. Most valamennyiünket sajnálattal töltött el a hiánya. Azt kívánom, hogy egy év múlva ezt a szívszorító érzést ne kelljen átélnünk. A viszontlátásra!