Kovacsity Igor Szilsárkányban él és többszörös magyar bajnok sportlövő. Talán még kevesen ismerik, de bízzunk benne, hogy ez nem lesz mindig így. A következő beszélgetésben egy ígéretesen tehetséges sportolót mutatunk be.

- Először kérlek mondj magadról néhány mondatot bemutatkozásul.
- 17 éves vagyok, szüleimmel Szilsárkányban élünk. Csornán a Széchenyi István Általános Iskolába jártam. Idén végzek a győri Lukács Sándor Járműipari és Gépészeti Technikumban autószerelőként.

- Egy gyerek manapság nagyon sok minden közül választhat sportokban, kulturális tevékenységekben. Miért pont a lövészetet választottad, és mióta űzöd ezt a sportot?
- 10 éves koromban kezdtem, mert akkor már meg tudtam tartani a légpuskát, és egyből el is kezdtem versenyekre járni. Édesapám ismertette meg velem a lőtéri világot, ez nekem egyszerre megtetszett, és megfogott. Kétféle ember van. Ha valaki elmegy egy lőtérre, és megérzi a puskaporszagot, akkor vagy megtetszik neki, vagy megijed tőle. Velem az első történt.

- Hol edzel, milyen sportklub színeiben versenyzel?
- Pápán kezdődött minden, ott Nagy Zoltán volt az edzőm, akitől nagyon sokat tanultam. Ezután kerültem Sopronba, ott Bauer Ferenc volt az edzőnk, aki nagyon sokat tett értünk. Mikor Győrben elkezdtem az iskolát, akkor a folyamatos Sopronba járás már nem ment, ezért aztán átigazoltunk Bakonyszentlászlóra, most ott vagyok klubtag.

- Említetted, hogy édesapád vitt le a lőtérre. Milyen szerepet játszott még ő a fejlődésedben?
- Mikor Pápán Nagy Zoltán abbahagyta az edzősködést, akkor édesapám lett az edzőm, vele dolgoztam egy ideig, illetve ő vitt mindig edzésekre, versenyekre, készítette elő a versenyekre a fegyveremet, a lőszereimet.

- 7 éve edzel és lősz versenyszerűen. Milyen eredményeket értél el eddig ebben a sportban?
- Négyszeres korosztályos országos bajnok vagyok, egyszer megnyertem egy tehetségkutatót. Legutóbb most decemberben nyertem meg a középiskolások országos döntőjét, a diákolimpiát. (Képünkön Igor az országos bajnokság dobogójának legmagasabb fokán)

- Az emberek általában a végeredményt látják, amikor a sportoló fenn áll a dobogón, legyen az korosztályos verseny, vagy akár egy olimpia. Azt senki sem látja, hogy milyen út vezet a dobogóig. Mi kell ahhoz, hogy valaki 17 évesen többszörös országos magyar bajnok legyen?
- Nagyon kitartónak kell lenni. Sokszor egészen mostoha körülményeket is el kell viselni, és végezni kell a dolgodat. Mikor például Pápán edzettünk, alig fűtött a lőtéren egy kis olajradiátor, hideg volt, de nem a körülményekkel foglalkoztunk, hanem végigcsináltuk az edzésmunkát. Az tartotta bennünk a lelket, hogy jó eredményt csak így lehet elérni. Ha dobogóra akarok állni, meg kell csinálni. Mikor Sopronban edzettem, sikerült megbeszélni a vezetőkkel, hogy a heti két edzésünk mellett vasárnap is bemehessünk a lőtérre, amikor a felnőttek edzése zajlott. Ekkor viszont foglalt volt a benti lőtér, úgyhogy nekünk kint kellett edzeni. Volt, hogy mínusz fokokban kellett lőni. Az nehéz volt.

- Milyen fegyvernemben versenyzel?
- Légpisztolyban és légpuskában is versenyzek 10 méteres nyílt irányzékú versenyeken. Később szeretnék áttérni a zárt irányzékra, mert a nemzetközi versenyeket így rendezik. 2026-ban tervben van, hogy sportpisztoly versenyszámban is elindulok.

- Mik a céljaid a lövészsportban?
- Konkrét célt még nem tűztem ki. Idővel mindenképpen áttérek a zárt irányzékra, hogy nemzetközi versenyekre is mehessek. Annak azonban nagyon sok feltétele van. Többek közt komoly anyagi terheket is jelent, amit még nem tudjuk, hogy fogunk megoldani. Nagyon sokat segítene, ha egy támogató segítségével versenyzésre alkalmas fegyvert kapnék.

- Aki nem ismeri a lövészsportot, az gondolhatja, hogy ez nem egy nehéz sport, ott a fegyver, célozni kell, csak meg kell húzni a ravaszt, el kell találni a célt. Ennyi. A legutóbbi olimpián például nagy sikere volt annak a török versenyzőnek, aki zsebrevágott kézzel, lazán odaállt, és lőtt, amiből sokan gondolhatták, hogy ez tulajdonképpen nekik is menne. Mit tudsz mondani azoknak, akik szerint a lövészet nem sport?
- Próbálják ki. A lövészet más sport, mint a többi. Ide nem is feltétlenül fizikum kell, hanem át kell tudni szellemülni. Ez benne a legnagyobb kihívás. Amikor az ember eljut egy nagyobb versenyre, beáll a lőállásba, mögötte áll háromszáz ember, akkor tudja magát kikapcsolni, tudjon fókuszálni, ami rettentő nehéz. Ez is egy sport, sőt egy nehéz sport, ide nagy mentális erő kell. Minden verseny, minden lőtér, minden közönség más, a zaj, a fényviszonyok, neked mégis hoznod kell ugyanazt a pontosságot, amit a jól ismert közegedben edzésről edzésre teljesíteni tudsz.

- Sok sportolónak vannak babonái, olyan szokásai, amit megcsinál egy-egy verseny előtt. Neked van ilyen?
- Verseny előtt mindig megsimogatom a nézőkét.