Tegnap este játék közben a kisfiammal beszélgettem. Megkérdeztem tőle:
- Kicsikém! Szerinted mi a legfontosabb a karácsonyban?
- Hát a szeretet! – mondta mosolyogva.
Lejöttek a könnyeim. Nem sírtam el magam, de az öröm, a büszkeség és a meglepetés vegyes keveréke sokáig örvénylett a lelkemben.
Azóta is azon gondolkodom, hogyan tudnám megtartani, megőrizni benne, hogy még sok-sok év múlva is, ha felnő, ugyanígy érezzen; hogy a sok-sok játék, a valóságtól már réges-rég elrugaszkodott mesék, a „minden egy karnyújtásnyira van” lehetőségek világában megmaradjon a lényeg? Az ő lényege!!!
Eszembe jutott egy régi, gyermekkori karácsonyi emlék: A testvéremmel sétáltunk haza a petőházi plébánián tartott karácsonyi ünnepségről. Siettünk, mert tudtuk, mire hazaérünk, otthonra is megérkezik a Jézuska. Minden lakás, ház ablakát megnéztük, látjuk-e már a karácsonyi fényeket, miközben egyre izgatottabbak voltunk a várakozástól. Amikor a házunk elé érve felnéztünk az ablakunkba, a kiszűrődő fények árulkodtak már a csodáról. Rohantunk fel a lépcsőn… boldogok voltunk – vártak bennünket haza, örültek az örömünknek, jó volt megérkezni, jó volt nyugalomban együtt lenni. Volt időnk – egymásra. Érdekes, az ajándékokra nem igazán emlékszem, csak az érzésre, az illatokra, hangokra…
Egyetlenegy karácsonyi ajándékra viszont határozottan emlékszem: elsős gimnazista voltam, amikor Olgi nénitől, a gimnáziumi magyar tanáromtól először hallottam Ady Endre Karácsony című versét. Nagyon megérintett, átéreztem minden szavát. Néhány évvel később, egy nagyobb családi karácsonyi összejövetel előtt azon tűnődtem, mi legyen az ajándék, hogy olyan igazán ünnepi legyen, s mindenki kapjon valamit. Eszembe jutott „Olgi néni verse”, s mivel nekem otthon nem volt, hát egy kölcsönkért Ady verseskötetből olvastam fel a verset a család előtt. Örök emlék marad az a pillanat, s remélem, nem csak nekem.

Kívánom, hogy legyen mindenkinek a családjában valaki, aki egyszer hangosan, a karácsonyfa körül ülve felolvassa ezt a verset. Nem a számítógépről, tabletről, okostelefonról hallgatva…. leírhatatlan, felejthetetlen lesz a különbség.

„Harang csendül, ének zendül, messze zsong a hálaének, az én kedves kis falumban, karácsonykor magába száll minden lélek”

Legkedvesebb karácsonyi versem első soraival ezúton kívánok Mindenkinek békés, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket, s megvalósult álmokban gazdag, nagyon boldog új évet.

Pölcz Edina
Bowen alkalmazó